|
Kérlek, ne!
Palomino 2009.11.29. 20:56
Egy véget nem érő végtelen történet egy lóról és egy lányról… vajon újra egymásra találnak?
Kérlek, ne!
Írta: Palomino
Sötét és borús reggelre ébredtem. Alig tudtam, hogy hol vagyok és egyáltalán felkelt-e már a nap.Most jön a hosszú várakozás, amit minden ébredés után át élek. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Az az ismerős nyikorgás, a halk léptek. Tudtam, hogy csak ő lehet. Kinéztem és észrevettem, hogy felém közelít. Egy hangos nyerítéssel közöltem vele, hogy a gyomrom enyhén harcol az éhséggel. Nevetve rám nézett megsimogatta az orromat és elindult a másik ajtó felé. Nemsokára egy vödörrel tért vissza amiből egy adag zabot kaptam. Gyorsan és mohón megettem a zabot és vártam a folytatást. Rám nevetett és kaptam egy kockacukrot. Ezután megetette a többi társamat is, majd visszament a kis helységbe és kihozta az ápolóládát. Ezt a műveletsorozatot nem nagyon szerettem. Inkább csak eltűrtem, volt amikor jólesett, de legtöbbször csak vártam. Kapáltam a földet jelezve, hogy nem kellene annyit szöszmötölni rajtam. Rám nézett és lágy hangján kissé szigorúan szólt hozzám és tudtam ilyenkor rosszat csinálok. Mikor végzett az ápolással visszament a kis helységbe és néhány perc múlva ismét visszajött. Ekkor már a felszerelésemet is hozta magával. Egy nehéz pokrócot terített a hátamra és ezután a még nehezebb western nyereg következett. Meghúzta a hevedert, de még nem annyira szorosan, mint szokta. Ilyenkor általában harapni, rúgni szoktam, de most valamiért eltűrtem. A számba helyezte a hideg fém zablát és a fejemre csúsztatta a félfüles kantáromat is. Valami új képződményt tett a maromra. Később halottam ahogyan az egyik barátnőjével beszélve martingálnak hívta. Elképzelésem sem volt, hogy mire lehet jó. Visszatért hozzám és kivezetett a pályára. Meghúzta a hevedert és felpattant a hátamra. Néhány kör lépéssel kezdtük. Ezt már kicsit untam és másfelé kalandoztam ám ekkor a zablát csúsztatgatta a számban és böködött így már csak rá figyeltem. Néhány kör ügetés és vágta következett. Gyorsabb tempó! Na, ezt már szeretem. Majd amikor már eléggé bemelegedtem akkor bekapcsolt valami zajt. Nagyon hangos volt így nem igazán tudtam koncentrálni. Ideges és feszült lettem, ezt még azelőtt sosem hallottam. Elkezdtük a gyakorlatokat, amiket a versenyre kellett megtanulnia. Egy csúszó stop-pal kezdtük ezután egy rollback következett. A spint még gyakorolni kellene, de elég szépen ment. Kicsit félreértettem a jelzéseket, de azután felfogtam mit szeretne és sikerült megcsinálni. Majd a nagy és kis körök következtek. Nagy kör hosszú vágta, kis kör rövid vágta. Ugrásváltásokat is vettünk. Majd a végén egy újabb stop és vége a gyakorlatnak. Elgyakoroltuk párszor és igen jól ment a végére. Néhány napon keresztül ezt a gyakorlatsorozatot tanulgattuk és végül elérkezett a verseny napja. Nagyon izgultam, de ez nem belőlem jött. Ő izgult… Ezt én is éreztem és csak feszültebb lettem. Mikor mi kerültünk sorra már pattanásig feszültek az idegeim. Bementünk és elkezdtük a gyakorlatot. Már a balkézre eső spinnél tartottunk amikor egyszer csak váratlan dolog történt .A nézőtéren valaki hírtelen megmozdult és én annyira megijedtem, hogy egy nagy bakolással hírtelen földre tettem a lovasomat. Akkor eszméltem rá, hogy mit tettem és, hogy hol vagyunk. Ahelyett, hogy kivágtáztam volna a stadionból odamentem hozzá és böködtem. Szerencsére semmi baja nem volt, de esett az eső a szeméből. Ez valami időjárási jelenség? Nem, sajnos tudtam, hogy ilyenkor szomorú vagy csalódott. Másnap vártam az istállómban az állásomban és eljött hozzám. Nagyon örültem neki. De maga mögött egy másik lovat vezetett… Vajon kinek a lova lehet ez? Tűnődtem magamban. Mögötte a szülei jöttek. - Valami nem stimmel… Ekkor jöttem csak rá, hogy a másik lovat éppen akkor vették és vezették a lószállítóra. Odajött hozzám, megsimogatta puha orromat. Az eső megint eleredt a szeméből. A fejét az enyémhez szorította, és csak annyit mondott: „szeretlek”.Elég volt tudnom, hogy valami meg fog változni nem is olyan sokára. Másnap reggel a szokásos módon vártam, de nem jött. Gondoltam új helyet keresnek a másik lónak. Ezután harmadnap sem jött, és utána sem. Majd összeállt a fejemben a kép..A másik lovat a helyemre vették. Lecseréltek, mint egy használt autót, mert megijedtem a versenyen és ezért ledobtam. Nem szándékosan tettem. Kérlek, ne! Ne hagyj el! Egy hét után már nem is ettem, teljesen depressziós lettem, hogy volt képes itt hagyni engem. Másfél hét elteltével már olyannyira lefogytam, hogy kilátszottak a csontjaim és alig bírtam felállni. Ekkor valami… valami ismerős hang ütötte meg a fülemet. Az az ismerős nyikorgás, a halk léptek. Csak nem?! Tényleg ő volt az. Látta lestrapált állapotomat, beszaladt a boxomba és mellém rogyott. ”Soha többé nem vehetnek el tőlem!” kiabálta. Itt állok a boxomba és várom, hogy végre jöjjön, és egy kicsit együtt lehessünk
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
